Megérkeztünk Sorongba

Halihó! Üdvözöllek itt a blogomon! 😊 Azt tudnod kell, hogy nem az írói képességeimet szeretném megcsillogtatni, mert abból nincs, ez inkább csak egy képes élménybeszámoló. 😊

 

Két napja kezdetét vette a nagy kalandunk. Elindultunk Baliról először Makassarba, ami Dél-Celebeszen van. Egy órás volt az út, az éjszakát egy reptéren töltöttük egy hotelben, az indulás és az érkezési zóna között. Még sosem voltam ilyen szállóban, érdekes volt hallani a szobában is a reptéri bemondásokat.

Másnap elindultunk Sorongra. Azt tudni kell, hogy az indonézek imádnak úgy segíteni, és útbaigazítani, hogy valójában fogalmuk sincs arról, hogy hova küldenek, de mindezt olyan magabiztosan teszik, hogy először azt hiszed te vagy a hülye, és a sokadik alkalomnál jöttem rá, hogy mi történik, meg Yves is már említette, hogy korábban is ez volt a tapasztalata.

Itt sokkal kevésbé szigorúak és szervezettek, a reptéren is. Például egy kapuhoz több járat is tartozik. Ezért is történhetett meg az, hogy bementünk egy kapun, majd felszálltunk egy buszra, ahol kiabálták, hogy Sorong. Kiszálltunk egy Lion légitársaság repülőgépénél, ami fura volt, mert eredetileg Batik légitársaságra szólt a jegyünk. Alapvetően egy anyavállalathoz tartoznak, úgyhogy annyira nem lepődtünk meg itt Ázsiában ezen, de azért fura volt. Megkérdeztük a buszról leszállva is, mondták, hogy Sorong. Yves megkérdezte a fedélzeten a stewardesst a furcsaságról, és mondták, hogy ez a gép Jakartába megy… Hozzáteszem, ha nem kérdezi meg külön, simán felszállhattunk volna erre a járatra is… Kiderült, hogy rossz gépen vagyunk, aztán jött egy busz, és elvitt minket a megfelelő géphez.

Sorongba megérkezve egészen másik világ fogadott, mint Balin. Már a reptéren a helyi emberek kinézete is más. Pápua azt jelenti, hogy göndör hajú, és valóban innen lehet megismerni az őslakosokat. Barnább bőrűek, és kerekebb szeműek, sokkal inkább gondolnánk őket afrikaiaknak, nem is hasonlítanak ázsiai kinézetűre. Rajtuk kívül sok más népcsoporthoz tartozó ember van, akik Indonézia különböző területeiről lettek betelepítve, rájuk sokkal jellemzőbb a vágott szem, és a világosabb bőrszín. Nem olyan kedves elsőre a tekintetük, a balinézek szinte egyből mosolyognak, ahogy rád néznek. 

A reptér nagyon kis egyszerű, és ahogy kiértünk már érezhető volt, hogy agresszívebbek a helyiek, mint Balin. A taxisok ki akarják venni egyből a csomagot az emberek kezéből, és erőszakosan mondogatják, hogy majd ők elvisznek. Határozottnak kell lenni velük szemben, baromi idegesítőek. Áthaladva köztük, kisétáltunk a főútra (ami 5 perc volt kb), mert fele annyiba került a taxi, ha nem a reptérre kérjük. Az utcán a közlekedésnél is láttuk, hogy nem túl békések. Van egy helyi közlekedési forma, extra kicsi sárga minibusz. Ez a taxi, és a tömegközlekedési busz között van valójában. Körbe-körbe mennek a városban, valahol beszállsz, és megkéred, hogy valahol random az úton tegyen ki. Kb 6 utas fér el benne. Nagyon tetszik ez a megoldás. Olcsóbb, mint a taxi, és nagyon praktikus.

Annak ellenére, hogy Sorong 300.000 fős, és Nyugat-Pápua legnagyobb városa, hihetetlen, hogy mennyire szegény, és elmaradott. El sem tudom képzelni, hogy mi lehet a falvakban.

Nyugat-Pápua megközelítőleg 4 és félszer akkora, mint Magyarország, és meglepő módon 5000m körül van a legmagasabb pontja. Leginkább keresztények, és muszlimok lakják. Nagyon hányatott sorsa volt a szigetnek, elfoglaltak a hollandok, japánok, majd végül indonéz fennhatóság alá került. Az árak magasabbak, mint Balin, viszont a fizetésük kevesebb. Indonézia kereskedelmi központja Jakartában van, ami 2800 km-re van innen, úgyhogy a szállítási költség az, ami leginkább felnyomja az árakat.

Balin csak kb 30 éve alakították ki az elektromos hálózatot, de mégis gyors fejlődésnek indult a sziget. Itt nincs közvilágítás sem, csak a főúton, de ott is csak egy szakaszon. Nem tűnik túl biztonságosnak a közlekedés sem sötétben. Örülök, hogy itt nem robogózunk. Yves akart bérelni, de végül nem találtunk helyet, ahol tudtunk volna, aminek most már örülök, látva a körülményeket. A várost több folyó is átszeli, és mindenhol tele van szeméttel, barna a színe, és ilyen kis kalyibákat építettek a partra. Sok a romos épület, kevés a bolt, és ott is csak az alap dolgokat lehet kapni. Kevés az étterem, azok is leginkább helyi warungok (a helyi kifőzdékéket hívják így, amiben csak a helyi ételek találhatóak meg), abból is legpuritánabb fajta (bár ez egy kicsit eufemizált kifejezés a valóságra). Őszintén sok érdekes helyen ettem Balin, de van, hogy itt nem merek enni bizonyos warungokban.

Nem is a turizmusra van felkészülve a város. Ez abból is látszik, hogy időnként társaságok egymásnak mutogatnak minket, a gyerekek mosolyognak ránk, odakiabálnak az Yvesnek, hogy ’Hey Mr’, és nagyon örülnek, amikor visszaköszönünk nekik. Angolul kiabálnak kedvesen, hogy ’Welcome to Papua’. Leginkább a liveboard hajók (olyan hajók, amin élnek, és bázisként használják különböző túrákhoz) szoktak innen elindulni, ilyenkor vannak itt turisták.