Sorongon az élet

 


Egyetlen egy étterem van Sorongon, aminek európai a tulajdonosa, akihez el is látogattunk, és ez a holland pasi ajánlott egy programot. Van egy nemzeti park, ahol ápolgatják azokat a madarakat, amiket madárcsempészektől menekítettek meg. Ezen a környéken van jó pár különleges fajta madár, és sajnos kereskednek velük. Az elmúlt időszakban hozzájuk került néhány, és most egyszerre engedték el őket, ünnepélyes keretek között. Az egyik madár úgy könnyített magán, hogy ennek egy része rajtam landolt… remélem tényleg szerencsét hoz.

Hazafele használtuk a sárga kisbuszt, és mint megtudtuk, különböző zónák vannak, és időnként váltani kell kisbuszt a zónák függvényében. A második kisbusznál úgy indult az autó (régi, nagyon ütött-kopott volt), hogy a sofőr összeérintett két vezetéket, indítókulcs helyett, és már mentünk is. Én eddig ilyet csak MacGyver filmekben láttam (lent kép is van róla).

Mint kiderült, nem nagyon lakják Nyugat-Pápuát, leginkább fákkal borított a táj. Csak Sorong környékén élnek, illetve van még egy nagy város, keleten, Pápua Új Guinea határa mellett. A más nemzetek által való elfoglalásnak az oka az volt, hogy Guinea közepén van egy aranybánya, de ez mára már Pápua-Új Guineához tartozik területileg.

Nem tudom tudományosan alátámasztani, de számomra teljesen egyértelmű lett, hogy nem a cukor okozza a narancsbőrt! :D Az indonézek rengeteg cukrot esznek, nagyon sok főételük is édes. Alig látni elhízott nőt, de senkin nem látni narancsbőrt!!! Szóval a cukorról szóló urbán legenda ezennel megdőlt.

Kimentünk a kikötőbe, mert Yves meg szerette volna nézni, hogy mekkora hajóval fogják átszállítani a cuccainkat. Megdöbbentő volt látni, hogy mennyire nem tudnak élni az óceán adta lehetőségekkel. Mindenhol szemét van, vagy az óceánba, vagy a folyókba, vagy a vízelvezető árkokba dobálják a szemetet. Egy helyet még láttunk, ahova hordják az emberek a szemetet, és folyamatosan égetik őket. Semmilyen módon nem gondolkoznak a szemétről, és ész nélkül használják a műanyagot, mint kb 30 éve Európában is. A legegyszerűbb megoldás eldobni, és ennyi. Nem fürdenek az óceánban, nincsenek kiépített helyek (kivéve északabbra van egy strand), ahol lehetne élvezni a vizet, pedig az adottságaik abszolút meglennének hozzá. Még ha szegényebb helyen is voltam, mindig volt építve valami kis tákolmány a parton, valami kávézó vagy kis warung, hogy a helyiek is tudják élvezni az óceánt. Totál érthetetlen ami itt van…













Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A sziget valósága

Megérkeztünk Sorongba