Kalandos Ázsia

A pakolás után elment a 2 hajó, amivel jöttünk, és csak néztem a szigetet, hogy milyen gyönyörű. Fehér homokos part, pálmafák, néhol sötétkék, néhol türkizkék víz, elképesztő látvány. A szigeten 5 bungaló van a vendégeknek építve, amik cölöpökön állnak, és dagály idején a víz bemegy a házak alá. Nagyon szép látvány képeken, és filmeken, de a valóságban hajnal négykor kezdődik az egyik dagály időszak, és annyira csapdossa a víz a partot a bungaló alatt, hogy nem tudok aludni tőle. (a leghátsó bungalóban lakunk most) Az egyetlen itteni család azt hiszem 11 főből áll, 3 generáció él egymással. Azt még nem látom át, hogy ki kihez tartozik. Ők a parton élnek összesen 3 házban (nem éri házukat a víz), közös ebédlő résszel, és a központi hely is közös, ahol a napjukat töltik a szabadban. Kicsit kibucos hangulata van. Mindenki foglalkozik ugyanúgy az összes gyerekkel, ezért is nehéz eldönteni, hogy ki kihez tartozik. Nagyon kedvesek, és segítőkészek, örülnek, hogy itt vagyunk. Miután kilih

Ez a poszt igazából tegnap íródott, csak nem volt elég jó a net ahhoz, hogy feltöltsem. Van egy növény, amit előszeretettel esznek a pápuaiak. Megrágják, majd kiköpik, ami miatt az utcán mindenfele piros foltokat hagynak. Elég undorító, de kíváncsi voltam rá, hogy mi az, úgyhogy ahogy megláttam egy helyet, ahol árulnak ilyet, megkóstoltam. Pinangnak hívják, ami bételdió magyarul  (soha eddig nem hallottam róla). Ezt együtt eszik areca dióval, amit belemártanak valami keményítőszerű porba (nyugi, legális). Rágni kell együtt, és alapvetően a két fehér húsú gyümölcsből a nyállal érintkezve piros lesz, amit utána kiköpnek. Elvileg van pozitív egészségügyi hatása is, de a fogakat, és az ínyt tönkreteszi. Sok pápuai idős embernek rossz a foga, és pirosas a sok dió fogyasztásától. Borzasztó az íze, nem is tudom, semmihez sem hasonlítani. Talán olyan, mintha valami baromi éretlen diót enne az ember.  Utána zsibbadt a nyelvem, és a vizet is édesnek éreztem. Egy tapasztalatnak jó volt. 😊   (A m

Ma élvezhetem ki utoljára egy darabig a zuhanyzás adta örömöt, holnaptól elfelejthetem az ilyen fajta komfortot. Egyszerre várom, és egyszerre ijesztő is kicsit. Megérkezett tegnap a konténer a kikötőbe az összes cuccunkkal, úgyhogy holnap mindent átpakolunk két ladikra (túlzás lenne hajónak hívni őket), aztán elindulunk Mansuar szigetre. Elég nomád körülmények között fogunk élni, főleg ameddig nem alakítjuk ki a saját életterünket, de erről majd később írok, hogy hogy alakul. Nagyon közel lakunk a reptérhez, úgyhogy naponta többször megfigyelhetjük, ahogy a gépek baromi közel felszállnak. Persze nagyon hangos is, de tök jó nézni őket. Tényleg nem tudom leírni, hogy mennyire a semmi közepén vagyunk, de a szállodában az étlapon van magyar gulyásleves. :D Balin láttam több helyen is, és már ott is meglepődtem, de itt ezen totál ledöbbentem. Úgyhogy gondoltam ki kell próbálnom, és azt kell, hogy mondjam, tényleg hasonlított az eredetire, teljesen jó volt, minden képzeletemet felülmúlt

  Egyetlen egy étterem van Sorongon, aminek európai a tulajdonosa, akihez el is látogattunk, és ez a holland pasi ajánlott egy programot. Van egy nemzeti park, ahol ápolgatják azokat a madarakat, amiket madárcsempészektől menekítettek meg. Ezen a környéken van jó pár különleges fajta madár, és sajnos kereskednek velük. Az elmúlt időszakban hozzájuk került néhány, és most egyszerre engedték el őket, ünnepélyes keretek között. Az egyik madár úgy könnyített magán, hogy ennek egy része rajtam landolt… remélem tényleg szerencsét hoz. Hazafele használtuk a sárga kisbuszt, és mint megtudtuk, különböző zónák vannak, és időnként váltani kell kisbuszt a zónák függvényében. A második kisbusznál úgy indult az autó (régi, nagyon ütött-kopott volt), hogy a sofőr összeérintett két vezetéket, indítókulcs helyett, és már mentünk is. Én eddig ilyet csak MacGyver filmekben láttam (lent kép is van róla). Mint kiderült, nem nagyon lakják Nyugat-Pápuát, leginkább fákkal borított a táj. Csak Sorong körny

Halihó! Üdvözöllek itt a blogomon! 😊 Azt tudnod kell, hogy nem az írói képességeimet szeretném megcsillogtatni, mert abból nincs, ez inkább csak egy képes élménybeszámoló. 😊   Két napja kezdetét vette a nagy kalandunk. Elindultunk Baliról először Makassarba, ami Dél-Celebeszen van. Egy órás volt az út, az éjszakát egy reptéren töltöttük egy hotelben, az indulás és az érkezési zóna között. Még sosem voltam ilyen szállóban, érdekes volt hallani a szobában is a reptéri bemondásokat. Másnap elindultunk Sorongra. Azt tudni kell, hogy az indonézek imádnak úgy segíteni, és útbaigazítani, hogy valójában fogalmuk sincs arról, hogy hova küldenek, de mindezt olyan magabiztosan teszik, hogy először azt hiszed te vagy a hülye, és a sokadik alkalomnál jöttem rá, hogy mi történik, meg Yves is már említette, hogy korábban is ez volt a tapasztalata. Itt sokkal kevésbé szigorúak és szervezettek, a reptéren is. Például egy kapuhoz több járat is tartozik. Ezért is történhetett meg az, hogy beme